keltez
keltez [e-ë] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
<Írásos közleményt, iratot> kelettel [2] ellát. Beadványát nem keltezte. Rosszul keltezte levelét. A táviratot Budapestről keltezték. || a. Vmikorról v. (1945 után) vmikorra keltez: keletként a megnevezett, megjelölt időpontot írja rá. A levelet okt. 7-éről keltezi. || b. Előbbre, (korábbra), későbbre keltez vmit: korábbi, ill. későbbi időpontot ír rá keletként.
Igekötős igék: előrekeltez; visszakeltez.
keltezett; keltezhető; keltező; kelteztet.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
