kényelmes
kényelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <lakóhely, bútor>, amely kényelmet ad, biztosít. Kényelmes fekvőhely, karosszék, lakás. Felötlött az a gondolat: hátha a kényelmetlen szálló helyett kényelmes tanyát … fedezhetnék fel. (Eötvös Károly) [A mulatságot] kihevertem … a jó, kényelmes párnák közt. (Kaffka Margit) [A papné] megült a kényelmes alacsony fotelben. (Móricz Zsigmond) || a. Eléggé tág, bő <ruhadarab>. Kényelmes kabát, lábbeli.
2. Olyan <testhelyzet>, amelyben a testnek zavartalan nyugalma, pihenése biztosítva van. Kényelmes fekvés; kényelmesen ül.
3. Kényelmet szerető, kimért mozgású, lassan dolgozó <személy>. Világéletében kényelmes ember volt.
4. Lassú, nem siettetett <cselekvés>. Kényelmes séta; kényelmesen ballag. Nem kell sietnünk, kényelmesen elérjük a vonatot. || a. Kevés fáradsággal, kevés kényelmetlenséggel járó. Kényelmes élet, munka; kényelmesen él. Dikaiopolis birtokos, falun lakik, természettől a nyugalom s a kényelmes élet embere, alighanem egy kissé potrohos. (Péterfy Jenő) Egy-egy kényelmesebb szerelmi kalandtól éppen úgy nem riadt vissza, mint régen. (Ady Endre)
5. (ritka) Olyan <eszköz>, amellyel könnyű bánni. Kényelmes ez a szerszám. || a. Kellemes, könnyed <használati mód, kezelés>. Ennek a fűrésznek kényelmes a fogása.
6. Olyan <szellemi tevékenység, állásfoglalás>, amely nem okoz gondot, bajt, hátrányt, amelynek érdekében nem kell nagyobb erőfeszítést tenni. Kényelmes álláspont, megoldás.
kényelmesség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
