keresmény
keresmény [e-e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (régies) Vki rendszeres munkájának, foglalkozásának anyagi eredménye; fizetés, kereset. Kit saját keresménye nem táplálhat, az a társaság [= társadalom] terhére él. (Kölcsey Ferenc) Fiam már fizetéses hivatalnok …, megélhet a maga keresményéből. (Arany János) || a. (ritka) Az a pénzösszeg v. természetbeli járandóság, amelyet vki munkájával v. más módon esetről esetre megkeres; nem rendszeres jellegű kereset. [Czakó] nem volt képes keresményéből az életfenntartásra legszükségesebb költségeket fedezni. (Jókai Mór)
2. (régies, költői) Szerzemény (1). Minden keresményem haramiakézben. Még a ruháimból is kifosztottak az átkozottak. (Vörösmarty Mihály) Fegyveremre senki se tart számot, Senkié sem, igaz keresményem. (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
