kettőztet
kettőztet [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Megkettőztet (1–2). Indulj Múzsám! Kettőztessed mind addig lépésedet, | Míg meglátod a Balaton kies partján Füredet. (Csokonai Vitéz Mihály) Én vagyok az, … ki kardot forgat oldalad mellett, kettőzteti csapásaid, mintha négy kezed volna. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) <Vmely betűt, főként mássalhangzót> kétszer ír (egymás mellé), a beszédhang hosszúságának jelölésére. Helyesírásunk szerint a kétjegyű betűvel írt hosszú mássalhangzót általában úgy kettőztetjük, hogy a betűnek csak első írásjegyét írjuk kétszer. || a. (ritka, nyelvtudomány) <Vmely beszédhangot, főképp mássalhangzót> hosszan ejt, megnyújt.
Igekötős igék: megkettőztet.
kettőztetés; kettőztetett; kettőztető.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
