kiáltozás
kiáltozás főnév -t, -ok, -a
1. A kiáltoz(ik) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit kiáltoznak. Fájdalmas, harsány, kétségbeesett kiáltozás; segítségért való kiáltozás; jelszavak kiáltozása. Abbahagyta a kiáltozást. Kérdeztem …, hogy mire való volt az a kiáltozás? Mondották, hogy szokás kiáltani, mikor a vezér … idegen úrnak ád audientiát: Éljen Mahumet! (Mikes Kelemen) Nagy kiáltozás lett utolsó szavára. (Arany János)
2. Az ezzel járó hang(jelenség); annak a hangja, aki kiáltoz(ik). Kiáltozása betöltötte az egész házat. Arra ébredtem fel, hogy valami nagy kiáltozást hallok. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
