kibúvó
kibúvó melléknév és főnév
I. melléknév (tájszó, régies v. választékos) Kibújó (I. 1–2). Kibúvó ajtó ¬. Jövel, suttogá a földből kibúvó fő, s a szultán követte a csábítót. (Jókai Mór) Mintha állna a bástyán valaki. Egy ködalak … Ni, most szétfoszlott a kibúvó napfényben. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Kibúvó (I) hely. Nem talált a kerítésen kibúvót.
2. (átvitt értelemben) Vmely felhívás, felszólítás, kötelezettség nem teljesítésére, vmely kényszerhelyzetből való menekvésre talált mentő ötlet. A csőd elhárítására nem talált kibúvót. || a. (átvitt értelemben) Vmely felhívás, felszólítás, kötelezettség nem teljesítésére használt hamis ok, ürügy. Valami kibúvót mondott, hogy ne kelljen elmennie az estélyre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
