kihal
kihal tárgyatlan ige (csak a 3. személyben)
1. Vmely emberi közösség minden tagja meghal. Kihal az egész család. Észak-Amerika indiánjai már csaknem teljesen kihaltak. Meg van fordítva már az ősi címer, Kihalt végső tagjában a család. (Tompa Mihály) Egy nemzedék holt ki az emberiségből. (Arany János) Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről Az ember. (Juhász Gyula) || a. <Állat(faj)> kipusztul. Ezek a fajok már kihaltak. Aszú hamvaidból kihalhat a féreg, Mégsem hiszi ő, hogy e vakmerő tettet Nem váráért, hanem szerelemből tetted. (Arany János)
2. (választékos) <Táj, természet> az élet jeleit, nyomait egyre gyérebben mutatja; sivár, vigasztalan, kopár téli külsőt ölt. Kihal a vidék. Oda van a szép nyár, oda! | A természet lassan kihal. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Foglalkozási ág, mesterség> megszűnik, mert nincs rá szükség s ezért nincs folytatója, képviselője. Az íjgyártó mesterség már kihalt. A fazekasok bíznak benne, hogy foglalkozásuk nem hal ki.
4. (átvitt értelemben, választékos) Vkiből, vmiből kihal vmi: vkinek vmely tulajdonsága, érzelmi képessége v. alkati sajátsága megszűnik. Kihal belőle az elevenség, a jókedv. Minden nemes érzés kihalt szívéből. Szívekből kihalni Hagytad a hitet. (Bajza József) S a vágy, a láng még most is ég, Még most se halt ki bennem. (Petőfi Sándor)
5. (átvitt értelemben, ritka, költői) <Hang, szó> nem hangzik fel többé v. újra. Szó és fohász kihalnak ajkimon. (Vörösmarty Mihály)
kihalás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
