különítmény
különítmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (katonaság) Vmely csapatnak az a része, amely egy nagyobb szervezeti egységtől különváltan, bizonyos önállósággal végezhet katonai feladatokat. ® Visszamaradó különítmény. || a. (történettudomány, rosszalló) A Horthy-fasizmus kezdeti szakaszában katonai szervezetű ellenforradalmi csapat. Gyilkos, kivégző, számonkérő különítmény. A fehér tiszti különítmények garázdálkodásait az egész haladó világ elítélte.
2. (ritka) Egy nagyobb szervezetnek vmely részfeladat elvégzésére alakult kisebb csoportja. Az úttörőcsapat vízszerző különítménye.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
