külsejű
külsejű [e] melléknév (csak jelzővel)
1. (főnévi jelzővel) Külsejében arra emlékeztető, amilyen a jelzővel megnevezett élőlény (ritka) tárgy szokott lenni. Iparos külsejű; jampec külsejű; munkás külsejű; rabló külsejű; amazon külsejű nő; magtár külsejű épület; vadász külsejű férfi.
2. (melléknévi jelzővel) Olyan <személy v. tárgy>, akinek v. amelynek a jelzővel meghatározott külseje van. Ápolatlan, barátságos, beteges, elhanyagolt, fiatalos, gondozott, idős, igénytelen külsejű; jó külsejű: csinos, formás, tetszetős, rokonszenves alakú, arcú ember; kopottas, lompos, megnyerő külsejű; rossz külsejű: visszataszítóan csúnya, ellenszenves, gyak. gondozatlan megjelenésű; szegényes, tetszetős, visszataszító, zilált külsejű. Betért a „Fehér farkashoz”, egy nyájas külsejű egyemeletes házba. (Mikszáth Kálmán) || a. (melléknévi jelzővel) Külső megjelenésében olyan, amilyen a jelző alapszavával megjelölt személy általában lenni szokott, arra emlékeztető. Jogászos, kamaszos, magyaros, papos, parasztos, professzoros, tanáros, vidékies külsejű.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
