lármás
lármás melléknév -an, -abb
1. Szokásszerűen sokat kiabáló, hangoskodó, zajos <személy, csoport>. Lármás gyerekek, társaság, tömeg. A szomszédban lármás emberek laknak. A leglármásabb a negyedik osztály volt. Maguk közt vagy az iskolában … vidám, lármás, igazi gyerekek voltak. (Kaffka Margit) [Egy lány a villamosban.] Körötte durva, lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád) || a. Rikácsoló, hangoskodó, zajoskodó <állat, főleg madár>. Lármás papagáj. A lármás rigók már kora hajnalban megjelentek a körtefán. || b. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmiért, vminek az érdekében nagy lármát csap. Lármás háborús uszító.
2. Lármát, nagy zajt okozó <tárgy, szerkezet>. Lármás hangszerek, járművek. || a. Olyan <hely, helyiség>, ahol, amelyben rendsz. nagy lárma van. Lármás piac, terem, utca, város. Ebben a városrészben lakott hosszú évekig.
3. Sok lármával, zajjal kísért, lármával, zajjal járó <dolog>. Lármás foglalkozás, játék, jelenet, jókedv, modor. Ideje véget vetni a lármásabb mulatságnak. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, költői) Zajos, eseményekben gazdag <időszak>. Egy-két csonka fal … Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjuság után Éltét megunva remetéskedik. (Petőfi Sándor)
lármásság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
