nyerő
nyerő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki, ami nyer (1–7). Nyerő csapat; csatát nyerő hadvezér; az üzleten nyerő kereskedő. Csak a nyerő játékosnak van tekintélye. (Krúdy Gyula)
2. Olyan, amivel nyerni lehet. Nyerő szám, sorsjegy, versenyló.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki (főleg játékban) nyer. A nyerő és a vesztő. || a. (ritka) Az a személy, aki vmely küzdelemben, versenyben győz; nyertes, győztes. A küzdelemnek, vitának ő a nyerője. Kitüntették a pályadíj nyerőit.
2. Nyerőben van: a) várható, hogy nyerni fog; b) <előző vesztett játszmák után most. ill. a szóban forgó időben> éppen nyer.
3. (ritka) Nyeremény (1). Kár önnek a lutrira nem rakni, minden nagy nyerőt ön csípne el. (Jókai Mór)
4. (tájszó) Sarkantyú (3). Nyerőt húz, tör. Nyerővel jósolnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
