orrhang
orrhang főnév
1. (nyelvtudomány) Olyan beszédhang, amelynek képzésekor a levegő a szájban keletkezett zár miatt egészben v. részben az orron át távozik (pl. m, n, ny, a francia nazális magánhangzók v. pl. a magyar pénz szó é-je egyes nyelvjárásokban).
2. Az orrán át (dünnyögve, kényeskedve, nyafogva) beszélő személyre jellemző hang. Kellemetlen orrhangja van. Orrhangon beszél. Lucy nyafka orrhangon adta tudtára, hogy a kisasszonynak a feje fáj. (Mikszáth Kálmán) Bajuszát angolosan nyírja. Kissé orrhangon nyafog, és magas sarkú cipőben jár. (Gárdonyi Géza)
orrhangú.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
