palóc
palóc főnév és melléknév
I. főnév -ot, -a
1. A palócok: a magyar nyelvterület északi részének, a Nógrádtól a Tisza felső folyásáig széles sávban terjedő magyar–csehszlovák határvidéknek jellegzetes nyelvjárású lakossága. A palócok népviselete, nyelvjárása. || a. A palócok közé tartozó személy, főleg férfi. A nagy palóc: Mikszáth Kálmán. Érzik a kiejtésén, hogy palóc. A palócok egészséges, izmos férfiak, de alacsonyak, arcuk széles. (Mikszáth Kálmán) Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú, méltóságos palóc. (Gárdonyi Géza) A „nagy palóc” … könyörtelen emberlátó. (Kosztolányi Dezső)
2. A palócok nyelvjárása. A palócban jellemző módon ejtik az a és az á hangot.
II. melléknév
1. A palócok közé tartozó <személy>, palócokból álló <csoport>. Palóc asszony, ember, menyecske. Út közben egy csárdához értek. | Vendég ivott abban temérdek, Azaz, hogy mindenféle sok Palóc, matyó fuvarosok. (Arany János)
2. A palócokra jellemző, náluk szokásos. Palóc hímzés, népviselet, szokás; a palóc nyelvjárás. Hangja éles és rikácsoló, s még hozzá egészen palóc kiejtésű. (Jókai Mór)
3. Palócok által lakott. Palóc falu, vidék.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
