próbált
próbált melléknév -an, -abb
1. (népies, régies) (-t ragos mértékhatározóval is) Olyan <személy>, aki az élet különféle viszonyai közt megállta a helyét, és közben gyakorlati ismeretekkel gazdagodott; jártas, tapasztalt. Próbált ember. Próbáltabb varjú vagyok én, mintsem egy váztól elszaladjak. (Csokonai Vitéz Mihály) A próbált vitéz Bátran mellőzi a kötekedőt. (Madách Imre) || a. (választékos) (-t ragos mértékhatározóval is) Szenvedésen, megpróbáltatáson, viszontagságon átment <személy, közösség>. Sokat próbált népünk jogos igénye a boldogabb jövőre. || b. (ritka, régies) Olyan <személy, dolog>, aki, amely már megtapasztalt vmit, ill. közvetlen kapcsolatba jutott vkivel, vmivel. S a sarlót nem próbált dudva közt hevernek Eltört darabjai sok régi fegyvernek. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy>, aki nehéz helyzetekben megmutatta ragaszkodását, hűségét; kipróbált. Jer, édes nőm s te drága jó anyám s ti Próbált barátim, mondjatok bucsút. (Petőfi Sándor) Kegyelmedhez intéztük szavunkat Vagy azt hiszi kegyelmed, hogy mi nem tudjuk magunknak megjegyezni próbált híveinket? (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
