rontó
rontó melléknév és (ritka) főnév
I. melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami ront (I) vmit, csökkenti az értékét, színvonalát, v. kárt okoz (benne). Az előadást rontó rendezési hibák; a nyelvet rontó idegenszerű kifejezések.
2. (népies, régies) Olyan, aki, ami <babonás hiedelem szerint> természetfeletti erejénél fogva rontást (2), ártalmat hoz (vkire). Rontó nézés. Oh, rontó szellemek, Hogy álmotokban meg nem fúltatok. (Vörösmarty Mihály) Asszony, szépséges és rontó, Köszönöm, hogy fölébredtél nekem. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja (népies, régies) Rontást okozó, rontó (I, 2) személy. Ki lehetett a rontó?
Szóösszetétel(ek): szemrontó; ünneprontó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
