rovátka
rovátka főnév ..kát, .. kája
1. Általában hosszúkás bemélyedés, természetes bevágás <vmely szilárd, kemény anyagban, testen>. A hegyhasadék … két meredek fala … egymásba illik minden rovátkáival. (Jókai Mór) || a. Bemélyedés a falon <ott, ahol a kövek, a téglák egymáshoz illeszkednek>. Az ostromlók … szuronyaikat döfték a falak rovátkáiba, s társaik e vaslépcsőkőn haladtak fölfelé. (Jókai Mór)
2. Hosszúkás, vonalszerű, mesterségesen előidézett kis bemélyedés, bemetszés, bevágás, bevésés vmin. Rovátkákat vés vmibe; rovátkákkal lát el vmit. [A könyv] leveleit csak lazán tartja már össze az ütött-kopott bőrkötés, melyen a hajdani aranyozásnak puszta rovátkái maradtak fenn. (Arany János) Kezében egy nagy fokost mímelő bot volt. Azon óvatos parasztbetűkkel rovátkák. (Gelléri Andor Endre)
rovátkás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
