tébláb
tébláb ige, melléknév és határozószó, (tájszó) tibláb (népies)
I. tárgyatlan ige -ott, -jon v. tébett-lábott [ë], tébjen-lábjon [ë]
1. Rendsz. kis helyen céltalanul ide-oda jár; tipeg-topog. Míg ezek ott ide-oda tébnek-lábnak, Hallák dobogását súlyos erős lábnak. (Arany János) Valami tiz ember tibláb és beszélget az iskolában. (Gárdonyi Géza) || a. Vkit munkájában akadályozva, szűk helyen ide-oda jár; lábatlankodik.
2. (ritka) Tétováz, habozva tesz vmit, lassan dolgozik. Nem is kell már téb-lábni, hanem kivitelhez nyúlni serényen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
II. melléknév (tájszó) Munkáját nehézkesen végző és munkájukban másokat is akadályozó <személy>. Tébláb ember. Ne légy itt mindig tébláb!
III. határozószó (tájszó) Lassacskán, nehézkesen, ügyetlenül. Tébláb dolgozik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
