tükrös | A magyar nyelv értelmező szótára

tükrös melléknév és főnév

I. melléknév -en [e], (csak a 3. jelentésben:) -ebb [e]

1. Tükörrel ellátott, fölszerelt, feldíszített; olyan, amelyben tükör van. Tükrös doboz, kirakat, púdertartó, szekrény; tükrös mézeskalács; tükrös szívű huszár. Három szép teremtés, három szép… kisasszony rohant ki eléje a tükrös szobából. (Jókai Mór) Szép, tükrös és selyempárnás szalonra gondoltam… (Kaffka Margit) || a. (fizika, műszaki nyelv) Tükörrel működő. Tükrös galvanométer, messzelátó, műszer, távcső.

2. (fémipar) Tükörszerű felületet mutató. Tükrös vas.

3. (bizalmas) Kifényesedett <ruhafelület>. Tükrös már a kabát háta, könyöke, a nadrág feneke, térde.

4. (szőlészet) Minden szennyező anyagtól mentes, ragyogóan, csillogóan tiszta <bor>.

5. (mértan) Szimmetrikus. Tükrös ábrázolás, vetület.

6. (tájszó) Külső megjelenésével hivalkodó, hiú <személy, csoport>.

7. (választékos) Tükrös ponty: tükörponty.

II. főnév -t, -ök, -e [e]

1. Tükörkészítő, tükörárus.

2. (néprajz) Fából készült, díszes fedőlappal ellátott doboz, melyben tükröt, fésűt, bajuszpedrőt tartott a pásztorkodó ember.

tükrösít; tükrösödik; tükrösség.