tünde
tünde [e] melléknév tündén, tündébb (irodalmi nyelvben, költői)
1. Csak rövid időre feltűnő s máris elenyésző <fényjelenség>. Tünde alak, csillag, fény. Vagy tünde csillag: azalatt Míg rámutatnál, leszaladt! (Arany János–Burns-fordítás) A hajnal tünde fénye égő pírral voná be az ég keleti láthatárát. (Eötvös Károly)
2. Általában gyorsan elmúló, semmibe vesző; röpke, tünékeny. Tünde gyönyör, lét, öröm. Oly szép az ilyen tünde mámor… (Madách Imre) Néhány marok porrá sülyedsz-e csak, Míg többi lényed víz és tünde lég…? (Madách Imre)
3. Tündérhez hasonló, tündéri. Egy karcsú, tünde hajadon… fekete haját szétszórta a vihar. (Jókai Mór) Nem látom nagy városok csodáit,… Tünde nőket, fényes operákat. (Juhász Gyula)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
