türelmes
türelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Türelmet tanúsító <személy>. Türelmes vkihez, vmihez, vki, vmi iránt; türelmes anya, tanító; türelmes a beteghez, a gyerekekhez. Szóláshasonlat(ok): türelmes, mint a → birka. Légy türelmes, Jó gyermekem, nagyon feledkező [= feledékeny] vagyok. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nem szakított vele végleg; hiszen asszony mégis csak kell…; alázatos, türelmes, kevéssel beérő. (Kaffka Margit) || a. A bántást, a kínzást ellenszegülés nélkül viselő <állat>. Türelmes állat volt a lovuk; üthették, verhették.
2. A türelmet tanúsító személyre jellemző, rá valló <cselekvés, magatartás>. Türelmes ápolás, bánásmód, várakozás. A paraszt és a kisfiú… türelmesen várakoztak. (Ambrus Zoltán) Néha diktált valamit… az öreg írnoknak, aki… csendesen, türelmesen, pontosan dolgozott helyette. (Kaffka Margit)
türelmesség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
