upre
upre [ë] mondatszó, (régies) upré (népies)
<Részint csak pajtások közt használatos, részint gyermeknek v. olyan személynek mondja a beszélő, akit nem sokra becsül>. Upre (púpos)! v. (régies) upre more!
1. <Gyors felugrásra, élénkebb mozdulatokkal való felkelésre való felszólításként:> nosza, rajta, föl! „Upré púpos!” Készen a ketrec, tessék felsétálni a maga lábán! (Jókai Mór) Upre more, föl a szekérre! (Mikszáth Kálmán) Dénes izgatottságtól rebegő ajakkal, megkeményítve rászólt [a fiúra]. – Hát upre kölyök a földről, hordd el onnan magadat. (Petelei István)
2. <Futásra, menekülésre biztatásként:> uzsgyi! A két nebuló hálásan fogadta a fontos szerepet, leugráltak a kerítésről és rohantak a toronynak. – Upre, púpos! – biztatta őket Bőr Kristóf. (Mikszáth Kálmán)
3. <Futást, menekülést festő szóként:> uzsgyi! No most már upre púpos, mehet amerre akar, nem ösmerik meg az üldözőik. (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
