üdülés
üdülés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. Általában az üdül (főként 1a) igével kifejezett cselekvés, állapot; az a tény, hogy vki üdül. || a. A szabadságidőnek v. egy részének eltöltése vmely üdülőben, üdülőhelyen. Szakszervezeti üdülés. Jutalmul beutalták kétheti üdülésre. Az idei üdülésünk is pompás volt. A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. (átvitt értelemben kissé választékos) Szellemi, kedélybeli felfrissülés, feléledés, derűs jó érzéssel, új életkedvvel való eltelés. Üdülés hallgatni ezt a zenét. Az ilyen munka nekem valóságos üdülés.
3. (ritka, régies) Testi v. lelki erősödés, gyógyulás, ill. enyhülés, megnyugvás. Üdülést keres, talál a magányban. Királynak is együtt várja üdűlését. (Arany János) Köszöné Miklós, de szomorúan monda, Hogy üdülést óhajt lelki fájdalomba’. (Arany János)
üdülési.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
