üdvözült
üdvözült melléknév és főnév, (régies) idvezült [ë v. e], (ritka) üdvezült [ë v. e]
I. melléknév -en [e]
1. (vallásügy) <Keresztények szóhasználatában:> olyan <személy>, aki halála után az üdvösség (1) részese lett. Üdvözült lelkek. Virtusinak leve bőv [= bő] jutalma. Az idvezűlt lelkek csendes nyugodalma. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Elhunyt, megboldogult. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Idvezült nagyapámat … Altnak hívták. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Minden képzeletet felülmúlóan boldog <személy>. Kornél idvezültnek érezte magát … Itt maradhat hát Bécsben. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <érzelem>. Üdvözült gyönyörrel Lelkem ott ül szeme szép egében. (Vörösmarty Mihály)
II. főnév -et, -je [e, e] (rendsz. többes számban)
1. (vallásügy) Az üdvözültek: az üdvösség (1) birtokosai.
2. (átvitt értelemben, régies) Megboldogult, elhunyt személy. Nem, Üdvezűlt, nem! …. fájdalmunk hevében Hamvad ne sértse káromló beszéd. (Arany János)
üdvözültség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
