visszaél
visszaél ige
1. tárgyatlan (rosszalló) Visszaél vmivel: kedvező lehetőséget önző módon, a tisztességgel, mások érdekével nem törődve vkinek a rovására, kárára kihasznál. Visszaél vkinek a barátságával, bizalmával, engedélyével; visszaél az erejével, a hatalmával, a helyzettel; visszaél vkinek a gyengéjével, jóhiszeműségével, türelmével; visszaél a → vendégjoggal. Lovag vagy s a szív gyöngeségivel Igy visszaélsz … (Madách Imre) E percben még nem gondolt arra, hogy visszaél a leányka tapasztalatlanságával. (Krúdy Gyula) Visszaélt a … bizalmammal, mellyel megtiszteltem. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (rosszalló) Visszaél vmivel: vmely alkalmat, lehetőséget helytelenül, gyak. a saját kárára használ fel. Visszaél az egészségével, a szerencséjével. [Az ember] a bizonytalanra vágy, és a jelenvalóval nem élni tud, hanem visszaélni. (Mikes Kelemen)
2. tárgyas (ritka, választékos) <Múltat, már átélt élményeket> újra átél. Visszaéli fiatalságát; visszaéli az elmúlt szép napokat. Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni ne bánnám. (Berzsenyi Dániel) A multat ujra visszaélem És az emlék hálára hív. (Gyulai Pál) || a. tárgyas (ritka, választékos) Visszaéli magát vmibe: <személy> magát újra beleéli vmibe. Visszaéli magát ifjúságába. Visszaéli magát hajdani tisztébe. Vissza magát harcos napjaiba éli. (Arany János)
visszaélő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
