zsémbel
zsémbel [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
<Rendsz. természetévé vált rossz kedélyállapota folytán> mindennel komolyan v. félig tréfásan elégedetlenkedik, csendesen pörölve zsörtölődik, dohog, morog (2). Zsémbel vkire: szidja, pöröl vele; mindenkivel mindenért zsémbel; egész nap folyton zsémbel. Ez az öregasszony örökösen zsémbel. Jó anyja eléggé Zsémbelt rá; de akár a száraz falra marokkal Borsót hintett volna. (Fazekas Mihály) Édes anyjok … Rájok egyre zsémbel: | Az Isten sem győzné | Ezeket kenyérrel! (Tompa Mihály) Jól van már, öregem, csak ne zsémbelj. (Mikszáth Kálmán)
zsémbelő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
