ÁBÉCZE
ÁBÉCZE, (á-b-cz) fn. tt. ábéczét, tb. abéczék. Azon bötük rende, vagy sorozata, melyekből az illető nyelvek alkotvák. Magyar, német, tót ábécze. Ábéczét tanulni. Ért hozzá, mint tyúk az ábéczéhez. Km. Melyik az ábéczében a középső bötü? Még az ábéczét sem tanulta, azaz, egészen tudatlan. Ábécze, kis becze, gyermekek szójátéka.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
