ÁLDOZ
ÁLDOZ, (ál-d-oz); áth. m. áldoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Eredetileg am. áldással, hálaimával párosult ajándékot nyujt Istennek. Pogány őseink szent források mellett lovat szoktak áldozni. Átv. és közönséges ért. am. sajátjából valami szükségest, becsest önmagától megvon, s azt akár magánosok javára, akár a közjó előmozdítására fordítja, odaengedi. Aki tehát adománya, illetőleg jótéteménye által tetemes rövidséget nem szenved, az nem áldoz, csak ajándékoz vagy adakozik. Útolsó fillérünket, vérünket, életünket a hazáért áldozni. A szegények táplálására sokat áldozni. Barátink, gyermekeink javáért föláldozni magunkat. „Épít, munkál, gyüjt, koczkáz életével, s a közjóért áldozza napjait.“ Kisfaludy Károly. Néha am. veszélyeztet. Mulandó gyönyörért örök boldogságát, nyereségvágyból hírét, becsületét föláldozta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
