BÜNG, (1)
BÜNG, (1), (azonos bong szóval) önh. m. büng-ött, htn. ~ni. vagy ~eni. 1) Sebes mozgásban tompa hangon bong, péld. az elhajított kövecs. 2) Eléfordul ezen kettőztetésben; csüngbüng, mely értelemben egyenes vonalban függést jelentene, s megfelelne a latin pendeo szónak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
