BÜNTELEN
BÜNTELEN, (bün-telen) mn. tt. büntelen-t, tb. ~ěk. Kinek büne nincsen, bűn nélkül levő, ártatlan. Büntelen vagyok, mégis engem szidnak. Határozóilag am. büntetlenül, bün nélkül.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
