CSAP, (3)
CSAP, (3) fn. tt. csap-ot. 1) Valamely testből kiálló, kinövő hosszukás, hengerded csőalakú rész. Innen: jégcsap, hengeresen, rojtosan lefüggő jégdarab; nyelvcsap, nyakcsap; fenyőcsap, a fenyő derekából kinövő ágacska, vesszőcske. 2) Nem tövön, hanem kissé fentebb metszett vessző a szőlőtőkén. Csapra metszeni a szőlővesszőt. 3) A kerékben a talpfákat öszvefoglaló szeg. 4) Némely edények, különösen hordók, csobolyók likas dugasza, melyen az edényben foglalt folyadékot ki lehet ereszteni. Csapra ütni a hordót. Csapról mérni a bort. Csapon áll a hordó. Csapon adja, csapon veszi a bort. Csapon veszi a lisztet, eladja borért a lisztet. Csúzi. Csapot fúr. Iszik, mint a csap. Km.
„Eszik néha egész nap,
Iszik reá, mint a csap.“
Iszik reá, mint a csap.“
| Népd. |
Olyan, mint a csap, azaz részeg.
Rokon vele a vékonyhangu csév, cséve, csép, továbbá a török tapa, latin stipes, stipula, hellen στυπος angol, dán tap, svéd tapp, finn tappi, franczia tapon, olasz zaffo, zippolo, lengyel czop, német Zapfen, Zopf, stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
