ÉNEKĚL
ÉNEKĚL, (én-ek-ěl) önh. m. énekěl-t v. éneklett, htn. ~ni v. ~eni. Éneket zeng vagy mond. V. ö. ÉNEK. Énekel a madár. Énekel templomban a nép. Nem egyiránt énekel az éhező a jót lakottal. (Km.). Használják tárgyesettel is átható ért. Bucsúztatót, szerelmet, éneket énekelni. Elénekelni a bőjti énekeket. Régen elénekelte azt Sz. Dávid. (Km.) Megénekelni valamely jeles embert, eseményt, ünnepélyt. Kiénekelni a halottat. Énekeljetek az Úrnak új éneket. (149. Zsolt.)
„Vagy mint midőn a nép
Templomban énekel,
Engem nagy ünnepek
Érzelme foglal el.”
Templomban énekel,
Engem nagy ünnepek
Érzelme foglal el.”
Tavaszi dal (Erdélyi Jánostól).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
