FÉLE
FÉLE, (fél-e, rokon vele a hellen ϕυλη) mn. tt. félét, tb. félék. A jelzett szónak utána áll, s azzal öszveragad. 1) Bizonyos nemből, fajból, osztályból való. Hányféle? Egyféle, két-, három-, száz-, ezerféle. Kevés-, több-, sok-, mindenféle. Különféle, semmiféle, seféle. Jó-, roszféle. E féle, a féle. Annyiféle, menynyiféle.
„Annyiféle a szerelem
Az emberi szivekben,
Ahányféle a természet
Mind egyenként ezekben.”
Az emberi szivekben,
Ahányféle a természet
Mind egyenként ezekben.”
Kisf. S.
2) Valamely nemhez, fajhoz, egyénhez hasonlító. Kutyaféle természet. Rókaféle rovaszság. Magamféle szegény ember. Magunkféle mester, vagy mesterek. Mienkféle paripát láttam a vásárban. A székelyeknél eléjön további birtokragozással is: félénk: Úgye te is félénk (= hozzánk tartozó) vagy. Sőt ezen szokatlan alakban is: félékünk = felekezetünk (Kriza J.). 3) Bizonyos testülethez vagy személyhez tartozó. Apátság, káptalanféle jószág. Telekiféle, Széchenyiféle ház. Néhai Orczyféle kert. Józsefféle intézet. (Josephinum).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
