FÜRGE
FÜRGE, (für-g-e) mn. tt. fürgét, tb. fürgék. Ami könnyen, frisen, élénken mozog, ide-oda fěrěg, forog. Tájszokásilag: firge. Fürge leánykák, fiúk. Fürge leány, mint a pereszlén. (Km.) Olyan fürge, mint az ürge. Átv. fürge ész, am. eleven, frisen gondolkozó ész. Különösebb rokonsága az alhangú forgó, finn viriä, virkiä, vöyräs.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
