HÁJ, (1)
HÁJ, (1), (ha-aj; palóczos kiejtéssel: ho-aj, ho-áj; am. az élesb hangú héj, azaz a beleket s hust héj gyanánt takaró kövérség; a törökben jagh am. olaj, kövérség, V. ö. HA, elvont gyök); fn. tt. háj-at. Szoros ért. a hasban és belek körül öszvegyülő, s földomborodó kövérség, vagyis sajátságos tömör zsír, mely némely állatokban aránylag igen megnövekedik, pl. a disznókban. Disznóháj. Ökörháj. Nagy háju ember, am. igen kövér. A hájat kimetszeni. Hájat olvasztani. Hájjal megkenni a tengelyt, lószerszámokat. Csikorog a szekér, megitta kocsis a háj árát. (Km.). Nem ebre bízták a hájat. (Km.). Ebhájjal kenték az alfelét, am. csintalan, hamis. (Km.). Fodorháj. Farkashájjal kent ostortól megijednek a lovak. Nyúlháj. Kutyaháj. Reczés háj. Szélesb ért. kövérség, az állati húst fodrozó zsirosság. V. ö. SZALONNA, ZSÍR.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
