HAJTÓ, (2)
HAJTÓ, (2), (mint föntebb) mn. tt. hajtó-t. 1) Üző, kergető, terelő, forgató. Ökröket hajtó gyerek. Lovat hajtó asszony. Három kereket hajtó zsilip. 2) Átv. ért. mi a hasat elcsapja, mi lágy széket csinál, vagy okádás által tisztít. Hajtó, hashajtó szerek, italok. Fölül hajtó porok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
