HŰ, (2)
HŰ, (2), bámulást, meghökkenést jelentő indulatszó, mely által lélekzetünket visszafelé húzzuk, mintegy beszíjuk a levegőt, s ez által különbözik a hajtást, üzést, fázást jelentő hü v. hű szócskától, mert ebben a levegőt kifelé nyomjuk tüdőnkből, s ez utóbbiakat szabatosabban rövid ü-vel kellene ejtenünk. Öszvetéve hűhó. Nagy hűhóval beszélni, am. bámulatos, csodálatos holmit mondani, nagymondhatólag szólani.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
