HÜ, (3)
HÜ, (3), v. HŰ, elavult fn. mely ma csak származékaiban: hües, hüves, hüvös, hűs (= hü-ös), hűt (= hü-ít), hűl (= hü-ül) stb. használtatik. Jelent hideget, vagyis a lég mérsékletének azon fokát, mely az állati test melegségénél alantabb fokon áll. Rokon vele a vékonyabb hangu hi v. hí, melyből hi-es, hi-v-es v. hí-v-es, hi-d-eg származnak. Megvan mint szintén hangutánzó a görög χιων (hó), latin hyems, szanszkrit himasz, és betüváltozva a szláv zima, továbbá a finn hyydyn (hűlök, fagyok) és hyydän (hűtök) szókban. Ide sorozhatók l képzővel (hű-l), a német kühl, latin gelo, finn kylmä is stb. (A hő finnben kuuma, kuumet). Egyébiránt V. ö. HÉ, (1).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
