IDVEZŰL
IDVEZŰL, IDVĚZÜL, (id-v-ez-űl) önh. m. idvezűl-t. Vallási, különösen keresztényi ért. am. lelkileg boldogúl, az Isten választottai között örök, mennyei dicsőséget, boldogságot nyer. Ellentéte: kárhozik, elkárhozik. Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezűl; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk. 16. 16). Szélesb ért. boldogúl, sikert ér valamivel. Semmikép nem idvezűlhetek vele.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
