~J, (4)
~J, (4), tárgymutató igeképző, pl. ad-j-a, ad-j-uk, ad-j-átok, ad-j-ák, adand-j-a, adand-j-uk, fal-j-a, fal-j-uk, mond-j-a, mond-j-uk, kér-j-ük, kérend-j-ük stb. s tulajdonképen a közelre mutató i (i-tt, i-hol, i-de) változata. A régieknél öszvehuzás nélküli tiszta j alakjában sokkal többször fordúl elé, mint a mai szokás szerént, pl. Szalay Á. gyüjteményében: akarna-j-a (ma öszvehúzva: akarná), így adna-j-a, szerzene-j-e (= szerzené), vehetne-j-e, fogna-j-a, adna-j-ak (= adnák) stb. a többesben bocsátana-j-ok (= bocsátanók), bocsátana-j-ak (= bocsátnák). „Mi eremest elbocsátanajok őket, csak ők bocsátanajak el; 1559-ik évből. Tudno-j-ok (= tudnók). „Mert mi sem vagyonk oly emberek, hogy pispek (püspök) uram jobbágyit nem tudnojok egyebektől megbecsülnie és választania,“ (a nia, nie csak ni helyett, mint sokszor a régiségben); 1555-dik évbeli levél. „Ha az mivelnejek (= mivelnők) nyilván nem sok jönne be bennek (= közőlök), fegyverekkel csak az kapun sem merjěk (= merjük) kiereszteni nappal is, nem hogy hajnalban küldenejěk (küldenők) ki őket;“ 1556-iki levél. A jelentő mód függő (vagy első) multjában is bár ritkábban: oszto-j-ok (= osztók), ada-j-ok (adók), fogdosa-j-ok (= fogdosók). „Menig (= mennyiig = meddig) nekünk len (lön), addig reájok osztojok;“ 1557-ből. „Utánok lénk (lőnk, levénk), az nyomon megfogdosajok… az lovakat megadajok az szegény népnek.“ 1559-ből. A göcseji tájbeszédben még ma is divatos: megtudná-j-ék ,megtudnák‘ helyett, megvenné-j-ék ,megvennék‘ helyett. (Vas József koszorúzott pályaértekezése). Régente még a főmúltban is találjuk: kivántja = kivánta, megfogtják = megfogták. (Régi magyar nyelvemlékek. II. Kötet. 1537-ik évbeli levél). Sőt a mai, némely vidéki, különösen székely tájszólásban is ezen tárgymutató szerepel mindazon esetekben, melyekben köz hiedelem szerént jelentő mód helyett foglalót használna a nép; de hogy ez tévedés, kétségtelen bizonyságunk a magas és mélyhangu igeragozások öszvehasonlitása, pl. Kriza J. I-ső meséjében olvassuk: „Vetik (nem: vessék) a haricskát, kel, nő, érik, arassák (= aratják, a j s-sé változva, s a t hasonulva), hordják haza szekérrel, cséplik (nem: csépeljék) vascséppel, viszik (nem: vigyék) a malomba, őrölik“ (nem: őröljék). Továbbá: „Addig keveri (nem: keverje), göbődi (nem: göbődje), kavargassa“ (= kavargatja, a j mint föntebb s-sé változva) stb. A többi személyekben is: nem igyam (= isz-j-am v. i-j-am) meg (e helyett: nem iszom meg); nem vigyem (= visz-j-em v. vi-j-em) el (= nem viszem el); mü azt nem tegyük (= tesz-j-ük) meg stb. Egyébiránt l. Előbeszéd. 158. lap. stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
