JELĚS, (1)
JELĚS, (1), mn. tt. jelěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Átv. ért, kitünő, derék, kiválasztott, bizonyos jó tulajdonságainál fogva másokat fölülmuló, szóval ki ritka szellemi, és erkölcsi jelek által különbözteti meg magát. Jelěs vezér. Jelěs vitéz. Jelěs ifju. Jelěs költő, müvész. Mondjuk tárgyakról is, melyek saját nemökben kitünők, szépek, nagyszerük, ritkák, stb. Jelěs egyház, templom. Jelěs gondolat, ötlet, mondat. Jelěs művek. Jelěs költemények. Jelěs képek, szobrok. Jelěs napok. Jelěs pénz.
A jeles, és jelěs szók különbségének kimutatására, mely a nyilt e és zárt ě közt létezik, több nyelvhasonlati példák vannak, mint: helyes, félhelyes gazda, és helyěs ruha, helyěs leány; hěgyes vidék, hěgyes tartomány, hěgyes ország, és hěgyěs tű, hěgyěs kés, hěgyěs orr; běgyěs leány, ki rátartja magát; nyerges ló, és nyergěs, nyereggyártót jelentő főnév, jegyes mn. és jegyěs fn.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
