KOPÓ
KOPÓ, (kop-ó) fn. tt. kopó-t. Szoros ért. a vadászebek azon faja, mely különösen arra van idomítva, hogy a vadakat rejtekeikből fölverje, és a vadászok felé űzze, kergesse. A vizslától abban különbözik, hogy ez szintén fürkész, de ha nyomára akadt a vadnak, helyben megáll és hallgat, ellenben a kopó a fölvert vadat folytonosan csaholva, vagy inkább kaffogva, azaz kaff kaff, koff koff hangon kiáltozva kergeti. Innen valószinü, hogy valamint ,kopó‘, úgy kuvasz is ezen hangtól vette nevét, mint a kutya, kutyó, a ku ku, azaz hu hu u, u hangoktól, honnan ,ugat‘ is ered. A törökben pedig kov-mak, am. űz-ni, kergetni, innen más elemzés szerént am. kapó. Erdei kopó, mely őzet, nyúlat, rókát egyaránt hajt. A síkon hajtó angol kopók: nyúlkopó, nagyobb faj (harrier) és kisebb faj (beagle), rókakopó (foxhound), közép faj, szarvaskopó (staghound) legnagyobb faj; vezérkopók, melyek a futam alatt első sorban járnak (leading hounds). Bérczy K. Átv. és gúnyos ért. a tolvajok, s általában kik roszban törik fejöket, mondják rendőri szolgákról, mennyiben a gyanús embereket fürkészik, és üzőbe veszik. Jönnek a város kopóji. Törökül karvasz am. rendőr. Molnár A. szótárában am. rapax, vorax. Ezen értelem szinte átvitt, mivelhogy az ebek általán, de különösen a vadászebek torkosak szoktak lenni. Maga az eb nem egyéb, mint ev, azaz eő, evő. V. ö. EB, VIZSLA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
