KI, (4)
KI, (4), visszahozó (visszahajló) névmás, melylyel egy a latin qui, török és persa ki, héber: chi, pehlvi agh (Beregszászi), franczia qui, olasz chi, che, hindu jasz, já, jat, finn joka, jompi, néha: kuka; sínai nyelven ki am. ő és maga (ille, ipse, ko am. valaki (aliquis, quispiam), ko ko am. ki-ki. A névragokat rendesen fölveszi: kinek, kit, kik, kivel, kiről, kitől, kiben, kibe, kiért stb. Ellenkezőleg mint a török-tatár s persa nyelvekben, különösen a törökben a visszahozó ki ragozási esetben az o v. ol [= az v. ő] szót veszi magához, pl. a törökben: ki anün am. kié v. kinek [szó szerént: ki-azé v. ki-övé], ki ana am. kit [ki-azt, ki-őt], ki andan kitől, [ki-attól v. ki-őtőle], amiért rendesen részesülő segitségével az egész visszahozó névmást elhagyja). A magyar ki mai irói nyelv szerént csak személyre vonatkozik, pl. Elvesztettem barátomat, kit igen szerettem volt. Öcsémről, ki elbujdosott, mitsem hallok. A dolgokra vonatkozólag mely használtatik. Mutasd meg a lovat, melyet nem rég vettél. A könyv, melyet dicsértél, nekem nem tetszik. De a régi nyelvben, sőt ma is a nép szájában ki mind dolgokra, mind személyekre vonatkozva fordúl elé, pl. a régieknél dolgokra: „Beszélnek vala ő haláláról, kit megtökélendő vala.“ „Ime te pénzed, kit tartottam katrinczába takarván.“ „Jőnek a napok, kikben nem hagyatik kő kövön.“ Személyekre: „Bódogok kik sírnak.“ „Bódogok kik eheznek.“ „Bódogok, kik üldözetet szenvednek.“ (Müncheni cod.) A népnyelvben dolgokra: Kit láttam, kit nem. Kit teszek meg, kit nem.
„Abban vagyon szalonnám, kenyerem,
Kiből megkinálom jó emberem.“
Kiből megkinálom jó emberem.“
| Népdal. (Vass József Dunántuli nyelvjárás). |
„Hoztál-e violát a számomra?
Kit felteszek holnap kalapomra.“
Kit felteszek holnap kalapomra.“
| Népd. (Erdélyi). |
Kazinczynál is:
„Mert sebes szárnyaim nincsenek,
Kik szép Margitomhoz vigyenek.“
Kik szép Margitomhoz vigyenek.“
Valamennyi régi nyelvemlék tele van hasonlókkal. Néha, bár ritkábban, a régieknél is ,mely‘ szintén használtatik: „Igazságot beszéllettem tünektek, melyet hallottam Istentől.“ „Mert az igéket, melyeket adtál ennekem, adtam ő nekik.“ (Münch. cod. Ján. 17.). ,Mi‘ helyett is gyakran ,ki‘ áll: „Hoznak vele kedég ő hozjá gyermekeket, hogy illetné azokat, kit mikor látnának“ (... quod cum viderent. Münch. cod. Luk. 18.). „Ez, kiket mondék, Szent Dávid mondá.“ És „Az kiket mondék, senki ne bánja.“ (1549. Thaly K. gyüjt.). V. ö. MI, MELY. Kizárólag személyt jelent és jelentett ezen öszvetételekben: mindenki, senki, bárki, akárki, néki (,némely‘ helyett bizonyos határozott személy), valaki (határozatlan személy). Ezeknek megfelelnek a dolgot jelentő semely, bármely, akármely, némely, valamely, továbbá a semmi, bármi, akármi, némi, valami névmások. ,Néki‘ ma szokatlan, hanem ,némely‘ személyre is vitetik. Mindenki nem vesz fel módositást, legalább ,mindenmi‘ nincs és nem volt szokásban, hanem ,mindenik‘ alakban dologra is vihető. V. ö. MI névmás, és ~IK, (4).
A ki névmásnak, mint határozottan személyt jelentőnek egyenest ellentétetik a dolgot jelentő mi, pl. a személy kiléte, a dolog miléte, kivolta, mivolta. Innen a közmondás: Nem ki, de mi.
A ki (nem különben a mely és mi) majd mutató a-val majd a nélkül fordúl elé, amint t. i. vagy határozottan reá mutatunk a visszahozott személyre, vagy nem, mi leginkább akkor történik, ha a mutató az ez vagy maga névmásokkkal jő viszonyba, pl. Aki vesz, annak lesz. Aki birja, az marja. Aki mer, az nyer. Arra bízd magadat, aki legokosabb. Aki másnak vermet ás, maga esik belé. Ennek adj kezet, aki szeret, ne amannak, aki gyülöl. Egyébiránt a mutató a ekkor is elhagyható (s a régieknél, pl. régi bibliai forditásokban rendszerént el is marad), minthogy már maga a visszahozó névmás határozó, kimutató erővel bir, pl. Ki mit szeret, arra néz. Kinek Isten a barátja, könnyű annak idvezűlni. Ki hol bízik, ott hízik. Kinek a kása megégette száját, az a tarhót is fújja. Kinek szekere farkán ülsz, annak a nótáját dúdold. (Közmondatok). Tárgyesetben a vele járó igét soha sem kivánja tárgyi ragozással, pl. akit látsz v. kit látsz, akit szerettek v. kit szerettek, akit tisztelnek v. kit tisztelnek. Ez a főoka annak, hogy mi azokkal tartunk, kik az ,aki‘ öszvetételben nem szoros értelemben vett névmutatót vagy névelőt, hanem csak az általában mutató a hangot látják és öszveirandónak vélik: aki, akit, akinek, annyival inkább, mert itt a hangsuly is az a mutatón fekszik, ellenkezőleg mint a névelőnél. A régieknél, kik pedig az ösvzetett szókat rendszerént külön írták, az aki, ami, amely szókat, s ezek ragozásait, illetőleg származékait gyakran összeírva találjuk, pl. Szalay Ág. 400 levelében. 86, 254, 268, 270, 364, 322, 323. stb. lapokon. Sőt magok a legmakacsabb védői is a külön iratásnak, öszveírják ezeket: avagy, ahol, (ihol), ahonnan, ahova; pedig ezekben is ugyanazon mutató a van. Egyébiránt ha névelőnek vennők sincsen semmi ok megütközésre az öszveirás miatt; így találjuk ezt a franczia nyelvben is: lequel, laquelle. – Azonban ezen mutató a -t szigorún meg kell különböztetni a mutató névmástól, mely ragozható: az ki (v. az aki), azt ki stb.
Ki néha am. egyik v. némelyik. Ez értelemben nem visszahozó, hanem szétválasztó tulajdonsággal bir, pl. Kinek a pap, kinek a papné (tetszik), azaz egyiknek a pap, másiknak a papné. Ki jó, ki rosz, am. némelyik jó, némelyik rosz. Ki micsodás, am. különféle, egyik ilyen, másik olyan. Ki fel, ki alá, egyik szerencséje fel-, másiké alászáll. Ezen értelemben szintén nemcsak személyről, hanem dologról is mondatik, pl. Hogy kelnek a borjúk? Fel. ki micsodás, ki milyen. Többször ismételve, elszámláló értelemmel is jár, pl. Ki szőke, ki barna, ki vörös, ki szög hajú. Amint fölkeltek a vitézek, ki lovát vakarta, ki fegyverét tisztitotta, ki mosdott, ki fésülködött. A cselédek szét mentek; ki szánt, ki arat, ki kaszál, ki gyűjt, ki gabonát hord.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
