LAJHA
LAJHA, (laj-h-a) mn. tt. lajhát. Tunyán járó, kinek tagjai midőn lép, nem állanak feszesen, hanem feje és kezei csak úgy lógnak. Szélesb ért. rest, tunya, lomha. Eredetileg laja, a h mint közbevetett hang jellemzi a mozgásnak szenvedőlegességét, nehézkességét, mint a lomha és tereh szókban is. Gyöke az aláhajlást jelentő laj. Tájdivatosan fölcseréltetik ‘lanyha’ szóval is, kivált származékaiban, pl. lajház, lajhározik. A székelyeknél pedig ‘lajhó’ vagy ‘lanyhó’ Kriza J. szerént lágy, puha ember vagy marha.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
