LAKOL
LAKOL, (lak-ol) önh. m. lakol-t. Bünhödik, büntetést szenved valamiért. Ifjuságunk bűneiért vénségünkben lakolunk. Várj várj, még ezért lakolsz. Kiki magáért meglakol. Atyáink vétettek, s mi lakolunk értök. Igen valószinü, hogy ezen igének lak gyöke egy a vendégeskedést, jól evést ivást jelentő lakik igével, és hogy ‘lakol’ gúnyos megfordított értelemben használtatik, mint a kap ige, midőn fenyegetve mondjuk, majd kapsz, kikapod a magadét. Így midőn azt mondjuk valakiről: jól járt őkeme annyit is tesz, hogy roszul járt. V. ö. LAK, (1).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
