MÁJ
MÁJ, fn. tt. máj-at, harm. szr. ~a, kicsiny. májacska. A gerinczes állatok különösen ember egyik belső része. Nevezetesen, mely az embernek jobb felül levő alsó bordája alatt, a felső has tája felé hajolva fekszik, sötétvörös szinü, fölül domború, alatt pedig kevessé behorpadt és egyenetlen. Főrendeltetése, epét készíteni, és elválasztani. (Hepar). A májnak domború magas alakja gyaníttatja, hogy nevét e tulajdonságától kapta, miszerént gyöke má v. ma rokon a mag, mogy szókkal; elemezve ma-ó, ma-a, má, máj, mint sza-ó, sza-a, szá, száj, taó, taa, tá, táj, a ta gyöktől; s mint báj a bá, éj az é gyöktől. A német nyelv is a Leber szóval a domborúság, magasodás alapfogalmát kapcsolta együvé, midőn a határköveket Leber v. Leberstein névvel neveztette el. V. ö. MÁL fn. Finn nyelven: maksa. A máj mint epekészítő belrész a kedélyre nagy befolyással van, innen a mondás: Nem fér a májához, am. nem szívelheti. Csibe mája, lúd mája. Dunán túl néhutt a birtokragos ,mája’ helyett hibásan mondják: májája, mi abból származik, minthogy nálok némely egytagu szók az alanyesetben is toldalékhangzót kapnak, ilyenek mája, méhe stb.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
