MURVA
MURVA, (mur-va) fn. tt. murvá-t. 1) l. MURUGY. 2) A növénytanban a virág kocsányján képződött levélforma növés vagy pikkely, mely rendszerént a virág közelében áll, s ha kettő vagy több van egymás mellett, a kocsányból rendszerént különböző magasságban indulnak ki. (Bractea). Ilyen murva van pl. a tavavaszi viola, a szódokfa kocsányján; néha a murva színes, mint a csormolyafintor (melampyrum arvense) növényé (Gönczy Pál). V. ö. MURVÁCSKA. 3) Így nevezik némely tájakon az apró kavicsot. Murvával meghordani az utakat. Mindenik értelemben töredéket, vagy töredékformát jelent, s alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, mely megvan a latin frango, német brechen gyökében, és a szanszkrit bharç gyökben, mely Eichhoff szerént am. leválik, lemorzsolódik. Fábián István szerént murva finnül: mura, valamint morzsa finnül: muru, és morzás finnül: muria. V. ö. MORZSA.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
