NESZ
NESZ, hangutánzó önálló gyök, fn. tt. nesz-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Lassan susogó, szuszogó hang, mely valamely testnek mozgása, motszanása által támad és terjed. E jelentésénél fogva a hangutánzók osztályába tartozik, s alaphangja a szuszogó v. sziszegő sz. Nincs semmi nesze, am. leggyöngébb hangját, szuszogását sem hallani. Mintha valami neszt hallottam volna. Hallani a futkározó egerek neszét. Neszt fog, a vadászok nyelvén a rőtvad, midőn figyelve fülel. (Bérczy K.). Jelenti különösen a szaglászó orrnak szuszogását; innen neszelni valamit, am. szaglászni, szaglászva keresni, kutatni. 2) átv. ért. minthogy a hírek, kivált titkosak, csak suttogva terjeszkednek, tehát a nesz jelent alattomban, susogva bujdosó hírt. Némi neszét már én is kaptam, vagy hallottam. Még semmi nesze sem vala, mikor már én tudtam a dolgot. 3) Ugyan a fennemlített oknál fogva am. alattomos ürügy, melyet valaki csak sugdosva közöl. Azon nesz alatt ment el, hogy rokonait látogatja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
