OLU
OLU, (ol-u, vagy ol-v) fn. tt. olu-t. Széles ért. minden folyékony test, (liquor, liquidum, fluidum). Különösen valamely szilárd szerkezetü, vagy mereven testnek folyékonynyá, higgá lett, vagy tett részei, pl. a nap melegénél folyóvá lett vaj, zsír, szalonna, viasz, vagy a tüzes kemenczében felolvadt érczek hig állapotban. V. ö. OL, gyök. Származékai alvad, olvadás, olvadék, olvadékony, olvaszt, olvasztás, olvasztó. Gyöke, mint érintők, azon gömbölyü hangzóju ol, mely általán távolságra, távolodásra, a részek egymástól elválására vonatkozik, s eredetileg elavult ige, melyből lett részesülő oló, módosítva olu, olv, mint: öl, ölő, ölü, ölv; nyel, nyelő, nyelü, nyelv; tol, toló, tolu. Hangra és alapfogalomra legközelebb rokona: foly, folyó, azon különbséggel, hogy az oló, alu előleges merevenséget feltételez, a folyó pedig feltétlen higságot jelent; ámbár a közszokás e szabatos különbségre nem mindenkor ügyel, pl. midőn az olvasztott, vagyis oló érczet folyó ércz-nek mondja. Ezen ol gyök megnyujtva használtatik az ólom származékban, mely kitünőleg olvadékony fémet jelent. V. ö. ÓLOM.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
