ORDAS, (1)
ORDAS, (1), (or-d-as, azaz: ir-at-os) mn. tt. ordas-t, v. ~at, tb. ~ak, v. ~ok. Amin barna tarkás vonások, vagy pettyek látszanak. Jobbára csak következő nevek jelzőjeül használtatik: ordas farkas, mivel szőre tarkás barna; ordas kutya, mely szőrére a farkashoz hasonló; ordas gém, pettyes tollu; ordas alma, melynek héja pettyegetett, mint a pulykatojás. E szóban alapfogalom a tarkaság, czifraság, s gyöke azon hangutánzó or, mely az ir igével egy értelmü, az ort irt, orotvány irtovány, ortókapa irtókapa szókban. Az ir, mint tudjuk, nem csak am. metsz, ró, hanem rajzol, fest, tarkáz pl. képet irni, szobát irni, guzsalyt irni a székely népdal szerént am. czifrán kimetélni. Ezen jelentésü or gyökből az ordas kétfélekép eredhetett, t. i. az or-ból d képzővel lehetett ord főnév, mint a halványt jelentő hol-ból hold, az ér gyökből érd, s valamint ezekből lett holdas, hószinü foltos, hóka, és érdes; hasonlóan amabból, ordas. Vagy az elavult or (ir) igének múlt időbeli harmadik személyből ort, képződött ortas, hangváltozattal ordas, mint az itt, nyert mult időkből, ittas, nyertes. E szerént ordas annyi volna, mint irtas, v. iratos, azaz: beirt. Ugyanezen alapfogalom és alaphang rejlik az iromba szóban, mely a székelyeknél és Abaujban sötétes barna, kendermagos pettyüt jelent a tyukok között, pl. midőn egyik székelynő mondja a másiknak: Ej be szép iromba tyúkja van kegyelmednek. V. ö. OR, gyök, 2).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
