ORGOVÁNY, (1)
ORGOVÁNY, (1), (or-g-o-vány) fn. tt. orgovány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Sándor I. és Szabó Dávid szerént am. síkság, nyilt térség, lapály. Van ily nevü puszta is a Kis-Kunságban. Képzésre nézve hasonló az ingovány, halovány, kelevény, oltovány, irtovány, járvány, s több más szókhoz, melyek igékből származnak. E hasonlat szerént az orgovány gyöke org v. orog elavult gyakorlatos ige volna s gyökét azon or gyökü szókkal tehetjük rokonságba, melyekben alapfogalom a kerekség, milyenek: orsó, borsó, forog, korong, korsó, korlát stb. t. i. az orgoványnak, mint nyilt térnek, síkságnak, azon láttani tulajdonsága van, hogy messzeterjedten kerekalakunak tetszik, hogy terjedt kerekséget képez, akár hol állunk meg rajta; mi szerént orgovány annyi volna, mint kerekföld, kerektér. Ugyanezen hangi és értelmi rokonság van a róna szóban is. Egyébiránt, mint síklapályos tért jelentő így is elemezhető: al-g-o-vány, az al gyöktől s az l úgy változhatott r hanggá mint ,Erzsébet’-ben ,Elisabeth’-szótól.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
